A könnyem vér

"A könnyem vér, a lelkem szél, tovaszáll mindkettő, ahogy a Tiédhez ér.                                   A lelkem még kér,  a Tiéd fél,                                                                                                  Egy kész tény, hogy véglénynek érzem magam, a nyárban a tél...                                            Szép emléktől repítve érezvén, nem tova szállok, hanem feléd, két emléktől merítve kérdezném, tétovázva várok és a lelkem felég...                                                                    Két emlék, mi test és lélek, hét nap volt szinte tán, vagy csak képzet, méreg volt elég,          de megalkuszom és kérek, ha ez az út sem védett...                                                              Ha ez sem ér el Téged, mi végre táncolok Érted, a haláltáncomat kéred és maradok földben a féreg...  

Egy napot éltem mint a kérész és...  lehullok az égből, mint fáról a kéreg..."

2018. 05. 07.