Hétvégi kaleidoszkóp

Hetek óta izgatottan vártuk Gödöllőn a "Koronázási hétvégét". Hét hónapos friss lakosokként eddig nem lehetett részünk benne.

A színes szórólapon előre bejelöltük azokat a programokat, amiket feltétlenül meg szerettünk volna nézni. Abban is előre megegyeztünk, hogy kerékpárral megyünk, mert a kétkerekű segítségével könnyen cikázhatunk egyik helyszínről a másikra. Bölcs döntés volt.

Vegyes élménnyel tértünk haza.

  • Erzsébet királyné koronázási ruhájának megtekintése a kastély dísztermében.
  • Ferenc József és Erzsébet királyné fogadása a gödöllői vonatállomáson.
  • Fogatok és a királyi hintók indulása a Királyi Kastély felé.
  • A díszteremben közelről is megtekinthettük a Szent Koronát, majd szobáról szobára bebarangoltuk a kastélyt. Itt-ott belehallgathattunk egy-egy érdekes tárlatvezetésbe... izgalmas időutazás.
  • Kastélyparki színes kavalkád (korabeli vásár mintájára, vásározók kínálták portékájukat; hatalmas fák, zöld pázsit,  tiszta, friss illat.
  • Merende Műhely és Manufaktúra érdekes csoda-világa. Mindenféle fából és természetes anyagokból készített játszóalkalmatosságok.  Szóba elegyedtünk a "varázslókkal", akik megálmodói, létrehozói ennek a varázs-szigetnek.
  • Szél szárnyán és "négykerék meghajtással" Indulás haza a parkon át.
  • Az egyik padon fehér munkaruhás férfi az oldalán fekszik... vérzik a feje. Eltekerünk mellette, de egy hang megszólal bennem. "Menj és nézd meg, tudsz-e neki segíteni!" - Arra a kérdésemre, hogy mitől vérzik a feje, nem válaszol. Arra viszont, hogy miben tudok segíteni, halkan csak annyit mond: "Egy kis pénzzel, ha tud... azt megköszönöm. Ne féljen tőlem, nem bántom." Közben odaért a férjem is, adott neki 200 Ft-ot... bár adhattunk volna többet! Alkoholos lehelete ellenére  hatodik érzékem azt súgja, ő nem kocsmatöltelék, vagy csavargó. Persze, hogy nem. Hiszen a körme fehér festékes. Felült, beszélgetni kezdtünk. Elmesélte, hogy festő, de alig van munkája... és megkeresztelt katolikus... és dolgozna, ha lehetősége lenne... de inkább nem panaszkodik. Olyan mély szomorúság, együttérzés fogott el, legszívesebben megöleltem volna... hiszen bizonytalan, kiszámíthatatlan világban élünk...

"Úgy néz rám, mint az édesanyám!" - megfogja a kezem, kezet csókol... könnyezik és nem győz hálálkodni, mert érzi, hogy érezzük őt.

Úgy, ahogy a CEU-botrány idejében skandálta a tömeg: "Ma a CEU, holnap ki következik?" Óhatatlanul ez jut az eszembe: Ma ő...

Némán kerekezünk hazáig, gyors ebéd, majd eleredt az eső. Úgy vinnék neki egy tányér meleg ételt, de az esőben biztos hazabaktatott, vagy behúzódott valahova.

Többször eszembe jutnak szomorú szemei... bárcsak gazdag lehetnék... pár éhezőt megetethetnék!

Erzsébet királyné varázslatosan szép, 15 kg-ot nyomó koronázási ruhája...

A királyi kastély...

A Szent korona...

No komment.
No komment.