Fiam versei

Harminckét évvel ezelőtt, huszonegy órás, iszonyatosan fájdalmas vajúdást követően - orvosi csodaként - világra hoztam Mester-gyermekem...                        

Nem terveztem, hogy egyke lesz, de nagy szomorúságomra végül így sikeredett...                                                                                                    

Gyermekkorának minden öröm-és küzdelmekkel teli évei mélyen a lelkembe és a szívembe égtek. Már őszülő fejjel visszanézve, de sok mindent másképp csinálnék... kevesebbet aggódnék, jobban szeretnék.

Kirepült a családi fészekből, a saját útját járja,                                            már nem a mi szavunk számít, hanem hogy mit mond a barátja... elfogadom, hogy ez élet és a szülőség velejárója.

Valahol olvastam a következő idézetet:                                                      "Egy anya csak annyira boldog, mint a legszomorúbb gyermeke." - s aki anya, tudja, hogy ez a mondat mit jelent.

Fiam bizalmába fogadott és amikor hasonlóan szenvedő emberek esetleg önpusztító eszközhöz nyúlnak, ő tehetetlen fájdalmát, elviselhetetlen, felfoghatatlan csalódását - médiumi sugallatra - versben írja ki magából.

Annyi, de annyit köszönhetek neki, ezért viszonzásul lehetőséget biztosítok, hogy írásaim mellett az ő verseit is megismerje a blogoldalt látogató olvasó.