Hullámvasút

A napokban levelet kaptam egykori barátnőmtől. "Tényleg nagy eredmény hogy megint ilyen pozitívan látod a világot. Remélem most már mindig így marad". - olvastam sorait.

Vágynék-e arra, hogy most már mindig így maradjon?

Ha abban reménykednék, hogy mostantól így marad, akkor valószínűleg sok csalódás érne.

Ugyanis egy biztos dolog van, ami ÖRÖK: a VÁLTOZÁS. Ahogy ezt a pár mondatot leírtam, láthatatlanul már millió dolog nem ugyanaz, mint három perccel ezelőtt. Érdekes lenne megtudni, hány kisbaba született és ugyanabban a percben hányan vetették le földi ruhájukat. Bennünk is, sejtjeink milliói éppen megújulnak, míg mások épp elhalnak.

Hiszem, és már tudom is, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Mert ez a "vanás" az igazi ajándék. A látszólag rossznak vélt dolog mögött is ott rejlik a jó, az új, az előrevivő. A változásban benne van a megújulás, újjászületés, fejlődés, tapasztalás, tanítás, lehetőség és benne van a hanyatlás, valaminek a vége és az elmúlás is.

Miért lenne jó megállítani ezt a hullámzó folyamatot és beleragadni akár az egyik, akár a másik minőségbe?

Bátran felülhetünk a hullámvasútra és hol sikoltozva az izgalomtól és félelemtől, élvezhetjük az adrenalinnal teli zuhanást, hol pedig megkönnyebbülten, székünkben hátradőlve, mosolyogva örülhetünk, amikor újra felfelé emelkedik velünk a kocsi.