Gödöllői Irodalmi Díj 2018. (karcolat)

A pályázat a 2018 - Az Ifjúság Éve Gödöllőn tematikus programsorozat része.

Mottó:

"Olyan fiatal vagyok még, hogy hagyhattál volna egyszerűen jelentés nélküli nagy mondatokat mondani."  (Kemény Zsófi)


Anya! Kérlek, szeress!


Anya! Kérlek, ne haragudj rám!

Ma megint bepisiltem az oviban. Nem azért, mert belemélyedtem Lucával egy játékba és nem tudtam abbahagyni. Nem azért, mert későn mentem be az udvarról. Nem azért, mert megijedtem valamitől, s még csak nem is alvás közben. Nem azért, hogy bosszantsalak és szomorúságot okozzak neked. Nem...

Egyszerűen szorongok és félek. Úgy érzem, nem vagyok elég jó, úgy érzem, hogy nem szeretsz.

Lilit szereti az apukája. Amikor jön érte, szeretete jeléül a magasba feldobálja és együtt forognak, együtt kacagnak. Lilit igaziból meghallgatja az apukája. Tudod, honnan tudom? Megszűnik körülöttük a világ. Csak Lilire figyel, csöndben hallgatja és kedvesen mosolyog a bajsza alatt, ha Lili valami mókásat mesél... és mindenféléről beszélgetnek. Lili apukája viccelődős, vidám, sokszor ölelgeti, puszilgatja Lilit, miközben öltözteti.

Amikor te jössz értem, katonásan rám szólsz, hogy iparkodjak és öltözzek, mert sietnünk kell... lekéssük a távolsági buszt. Rohanni kell vásárolni, aztán haza vacsorát készíteni, mert balhé lesz otthon, ha nincs kész, mire apa hazaér. Nem mosolyogsz, nem viccelődsz és nem érdekel, hogy mi történt velem az oviban. Lefoglal a magad baja, a saját szomorúságod.

Az összecsomagolt pisis lepedőmet és ruhácskáimat meglátva érzem az elmarasztalásod, a megvetésed... neked csak ilyen gyerek jutott, meg vagy áldva velem... és tudom, hogy ezt a mondatot a felnőttek rossz értelemben szokták használni.

Anya! Kérlek, soha ne mondd - főleg ne idegenek előtt - hogy jövő héten megkéred valamelyik óvó nénit, hogy vigyen haza magához, mert neked eleged van belőlem! Lehet, hogy nem gondolod komolyan, csak mérges vagy, de én még nem tudok különbséget tenni.

Tudod, mennyire fáj ez nekem? Tudod, mennyire félek, hogy elveszíthetlek?

Anya! Én szeretlek téged és szeretném, ha te is szeretnél engem! Nem azért, mert szép vagyok, mert ügyes vagyok, hanem azért, mert bizalmat szavaztam neked és téged választottalak édesanyámnak.

Azt szeretném, ha jót tanulhatnék tőled, hogy majd én is jól szeressem a saját gyerekem. Tanítsd meg kérlek, hogy fejezzem ki szépen, helyesen, érthetően az érzéseimet, gondolataimat! És arra is taníts meg kérlek, hogy tudom megvédeni magam a durvaságtól, és hogy viselkedjek, ha valaki igazságtalanul bánt. Taníts meg a jóra! Mutasd meg, mi az igazi szeretet! Mutass jó példát, kérlek!

Anya! Igaz, hogy bepisiltem az oviban, de kérlek, ne haragudj rám és szeress! Ha szeretsz, talán leszokom a bepisilésről... talán.

Kislányod