Rákos mindennapjaink

A magyarországi népességfogyás egyik fő oka a magas halálozás. Halálozási rátánk az ötödik legkedvezőtlenebb az unióban. Még mindig dobogós helyen állunk több rákos betegségből adódó halálozás tekintetében.

Ahogy egyre többet figyelem a politikai történéseket és látom, hogy félelmetes tempóban merre, hova menetel az ország; nézem a híradókat, ahonnan minden napra jut egy-egy hajmeresztő hír, ahonnan nap, mint nap cinikusan a nép képébe hazudnak, ahol azt látom, hogy a pofátlanságnak, törvénytelenségeknek nincs határa - elkezdtem párhuzamot vonni a rákos folyamat, a regnáló kormány és az egyes emberek viselkedése között.

Ha nem a hagyományos, hanem holisztikus szemlélettel nézek a rákos folyamatra, a teljesség igénye nélkül a következők mondhatók róla:

- Testünk egy csodálatos jelzőkészülék, mely időben, kis tünetekkel kezdi jelezni, ha valamit nem helyesen csinálunk - lehet betegségnek nevezni, de ennek megvannak a káros mellékhatásai. Akikben egy diagnózis masszív betegségtudatot és félelmet alakít ki, azok kevésbé fognak felelősséget vállalni magukért, a gyógyulásukért - nem saját maguk teszik meg az első lépést a gyógyulás felé, keresik és találják meg a megoldást, hanem az orvosoktól várják el, hogy gyógyítsák meg őket, a külvilágtól pedig, hogy oldják meg a problémáikat. Pedig a rák egyik lehetséges lelki kiváltó oka - a stressz után - éppen az egyéni érdekek érvényesítésére való készség vagy képesség hiánya. Ők úgy állnak a kérdéshez, hogy az állapotukról nem ők tehetnek, sőt, az ún. mártírok előszeretettel sajnáltatják magukat családon belül, de a szűkebb és tágabb környezetükben is.

- Ha testünk finom üzeneteire nem reagálunk, egyre durvább tünetekkel áll elő egészen addig, amíg nem kezdjük komolyan venni és meg nem tesszük a lépéseket a változtatás érdekében. A tünetek tehát értünk vannak, nem az ellenségeink.

- Szintén "rákos attitűd", hogy saját érdekeiket, vágyaikat, álmaikat rendszeresen háttérbe szorítják. Mindenki fontosabb számukra, mindenkinek segítenek - addig sem a saját nyomorukkal foglalkoznak -, nyelnek, nem konfrontálódnak, kerülik a konfliktust. Temetésükön gyakran hallani: "pedig olyan jó ember volt".

- Ha erős szeretet iránti igényüket nem képesek a környezetük felé kommunikálni; ha állandó megfelelni akarásuk miatt képesek olyan munkákat magukra erőltetni, amikben nem találnak örömöt és nem elégítik ki igényeiket - a sorozatos kudarcok önértékelési zavarokhoz, kisebbrendűség érzéshez vezethetnek - nem csoda, ha elégedetlenek az életükkel. S ha örökösen - még indulatokkal, érzésekkel feltöltve - mantrázzák is mennyire szerencsétlenek, óhatatlanul beindítanak az agyukban, tudatalattijukban egy önmegsemmisítő programot. A sok-sok kudarc aztán megtöri és egyszerűen beletörődik a helyzetébe, sorsába. Beindul az ördögi kör, amit nem könnyű a visszájára fordítani.

Egyik tudományos magyarázata:

37,2 billióra becsülhető egy átlagos felnőtt férfi sejtjeinek száma. Tudjuk, hogy a sejtjeink bizonyos időközönként megújulnak. A megújulás másolási folyamattal történik, tehát az egyik sejt átörökíti a másiknak a rá jellemző tulajdonságokat. Ha másolás közben valami hiba csúszik, a sejt mutálódik. A rosszindulatú sejtviselkedés kialakulásához a ma elfogadott nézet szerint általában 5-6 egymást követő mutáció szükséges - akkor ellenőrizetlen sejtszaporodás indul be: felborul a sejtnövekedést serkentő és fékező jelek egyensúlya, ami az érintett sejttípus rosszindulatú burjánzásához vezet. "Elszabadul a pokol..."

A ráksejtek képesek leutánozni a gazdatest sejtjeinek felépítését, működését, ezért az immunrendszer nem ismeri fel, mint testidegen anyagot. Miközben burjánzik, tápanyagot von el az egészséges sejtektől, alattomosan élősködik a gazdatesten. Ha nem sikerül időben felfedezni és a szervezetet teleszórta áttétekkel, sok esetben csak a páciens halálával pusztul el.

Kezelés: Bármitől is alakult ki a rák, érdemes először a lehetséges lelki kiváltó okokkal foglalkozni. Ha elfogadjuk, hogy gondolataink erejével alakítjuk magunk körül a világot, így a "betegséget" is, akkor a visszafordíthatatlannak mondott állapot igenis visszafordíthatóvá válik. Csupán új, gyógyító parancsot, programot kell betáplálnunk a "robotpilótánknak", azaz az agyunknak. Nem mindig könnyű változtatni, de ha meg akarunk gyógyulni, megvan hozzá a motiváció. A fél-elem átalakítható és újra egész-ségesek lehetünk.

A helyes életmód (örömteli munka, kikapcsolódás, mozgás és pihenés közötti egyensúly), az egészséges táplálkozás, boldog párkapcsolatok, szerető család elengedhetetlen feltétele a gyógyulásnak.

Az egyes emberek/társadalom, a politika, a kormány és a rákos folyamatok közötti párhuzam:

- Valamitől félünk - egyre többet gondolunk rá - érzelmileg is hat ránk - elhisszük, hogy az a valami megtörténhet - olyan hullámokat bocsátunk ki, amelyek mágnesként vonzzák a bajt. Rafinált, manipulatív vezető az, aki félelmekre épít, erre alapozza a hatalmát. Nézzük végig a magyarok történelmét. Még a ma emberében is él a sértődöttség, düh, szorongás és félelem, képtelen megbocsátani önmagának és így másoknak is.

- A szokás nagy úr - generációk örökítik át egymásnak a félelmeket; szülők, tanítók, tanárok ültetnek el bennünk téves információkat - és az így kialakult meggyőződésektől, belénk ége(te)tt áligazságokból nem könnyű kizökkennünk. Ha valaki netán megpróbál jobb belátásra bírni, kemény ellenállásra számíthat. Pedig érdemes lenne megtanulni "átírni" a belénk ivódott, ártó, blokkoló, hibás programot, és új szemlélet elsajátításával képessé válni új döntéseket hozni. Nem a múltban dagonyázni, siránkozni, kifelé mutogatni, folyamatosan bűnbakot és felelősöket keresni, hanem felelős felnőttként a megoldásokra koncentrálni.

- Fel kell ismernünk, hogy bár jelen pillanatban olyan "karbantartók" vezetik az országot, akik rosszindulatú, rákos sejtként, parazitaként kizsigerelik az embereket, gondoskodnak a negatív programozásunkról, ha a nép felnő a feladathoz és rendszeresen kitakarítja "szervezetéből" ezeket a vírusokat, végre elérhetné, megélhetné a valódi szabadságot, a tökéletes egész-séget.

- "Mindazon programoknak a hátterében, amelyek a belénk táplált félelmet kívánják fenntartani a terrorizmus, a betegségektől, anyagi körülményeink romlásától, és végső soron a nagy ismeretlentől, a haláltól, olyan emberek állnak, akik maguk is félnek. Nem rendelkeznek az univerzum működésére vonatkozó ismeretekkel, és fel sem mérik, hogy a napi rendszerességgel közzétett - gyilkosságokról, háborúkról, pusztításról, katasztrófákról szóló - hírek milyen mértékben befolyásolják az emberek gondolatait, és mindez a földi életnek és magának a bolygónak milyen méretű leromlásához vezet. Ezek az erők a személyes érdekekhez fűződő erők, a rövid távon működtetett erők. Végső soron ez is egy út, amely a tapasztalatszerzést és a tanulást szolgálja. Csak éppen ez a lehető legnehezebb út. Az önző érdekek mentén haladó erőket gyakran "sátáni" erőknek is nevezik, de figyelem, itt nem egy külső "gonoszról" van szó, hanem a bennünk élő félelem és tudatlanság megnyilvánulásáról, amely gyakran olyan méreteket ölt, hogy már nem is magunkban keressük a forrását, hanem kivetítjük. Tudatunkban testet ölt a "Sátán", akit szinte magától értetődően tőlünk független, "kívülálló" lénynek tekintünk. "Ő" minden rossznak az okozója, aki ellen harcolni kell. Így már könnyebb nemde?

Külső gonosz? Szó sincs róla! Mi magunk vagyunk azok, akik ilyen társadalmat építettünk, és ha változást szeretnénk létrehozni, szintén mi leszünk azok, akik megtehetjük. A változást pedig mindenkinek önmagával kell kezdeni. Az isteni szeretet hangja kivétel nélkül minden ember szívében jelen van, és rendszerint ez adja az első, pozitív impulzust minden cselekedetre."

Emlékszünk még a "Hallgass a szívedre, szavazz a fideszre szlogenre"? Akkor bölcs döntésnek tűnt hallgatni a szívünkre. Most eljött az idő, hogy a felgyorsult és túl hangos világunkból pár lépést hátralépjünk, elcsendesedjünk, és újra meghallgassuk a szívünk üzenetét.

Dönthetünk arról, hogy továbbra is "harcolunk, háborúzunk, küzdünk," kergetjük a képzelt ellenségeinket, saját ellenségei vagyunk magunknak és egymásnak, gyűlöletben élünk, tűrjük az elnyomást, a kizsákmányolást, a törvénytelenség és embertelenség minden válfaját, hogy elveszik tőlünk, gyermekeinktől és unokáinktól az élhető jövőt... vagy:

túlélésünk érdekében testi, lelki, szellemi "önvédelmi órákat veszünk", hiszen Isten sem azt akarhatja, hogy mártírként, a családunkkal együtt elpusztuljunk.

Dönthetünk a sorsunkról, hogy békében, harmóniában élünk magunkkal, egymással.

Dönthetünk arról, hogy nem tűrjük tovább az intézményesített korrupciót, hogy visszaélve és kihasználva a hatalmukat a szemünk láttára rabolja ki egy szűk réteg hazánkat...

Dönthetünk arról, hogy jogbiztonságban élünk, követelhetjük a törvény előtti egyenlőséget, sőt, az országot irányítókra még szigorúbb elbírálással.

Dönthetünk a szólásszabadság mellett! Az emberhez méltó egészségügyi és szociális ellátásért, a megbecsült időskorért. A hasznosítható tudást adó oktatásért. Vonzó hazai jövőért a fiataloknak és a családoknak.

Dönthetünk arról, hogy erős, független önkormányzata legyen Magyarországnak. Dönthetünk arról, hogy legyen élhető a vidék. Legyenek kedvező és kiszámítható feltételei a vállalkozásoknak.

Dönthetünk a szakmai és civil szervezetek támogatásáról, biztonságáról, a kormánytól független, szabadon szolgáló történelmi és kisegyházakról.

Dönthetünk arról, hogy hazánkat békés, európai Magyarországnak nevezhessük.

Dönthetünk az életünkről vagy a halálunkról.

ÉBRESZTŐ EMBEREK! A VISSZASZÁMLÁLÁS KÖNYÖRTELENÜL ELKEZDŐDÖTT!

Felhasznált irodalom: https://daganatok.hu/tudorak/magyarorszagon-halnak-meg-legtobben-az-eu-ban-tudorak-miatt; https://daganatok.hu/mi-a-rak/; Balogh Béla: Többszintű gyógyulás - Rák, a megoldható feladat